Животни + Хора = Общо здравеопазване

Mi az a liszteriózis?

A liszteriózis olyan fertőzés, amelyet általában a Listeriaceae családjába tartozó Listeria monocytogenes nevű, Gram-pozitív, pálcika alakú baktérium okoz.

Hol található meg a betegség?

Az L. monocytogenes világszerte előfordul, és széles körben elterjedt a környezetben.

Hogyan terjed a betegség?

A fertőzés rezervoárjai a talaj és a tünetmentes állatok – vadon élő és elvadult emlősök, madarak, halak és rákfélék – béltraktusa. A fertőzött állat ürülékkel, tejjel és méhváladákkal terjesztheti az L. monocytogenest, amely időnként a tüneteket mutató állat elvetélt magzatában, orrváladékában és vizeletében is megtalálható. A legtöbb fertőzés szájon át történik, de a Listeria belélegzéssel vagy közvetlen kapcsolattal is terjedhet. Kérődzőkben a liszteriózis jellemzően szennyezett siló- vagy más takarmány elfogyasztásával történik.

Az ember számára ilyen szennyezett élelmiszerforrás lehet a nyers hús és hal, a nem pasztörizált tejtermék és a főzetlen zöldség. L. monocytogenest találtak már feldolgozott élelmiszerben is, amely a feldolgozás után szennyeződött. A szájon át történő terjedés fertőző dózisa ismeretlen, de vélhetően függ a baktériumtörzstől és a személy fogékonyságától. A csecsemőknél és újszülött kérődzőknél a fertőzés leggyakoribb forrása a vertikális fertőzés. Az ember ezenkívül a fertőzött állattal való közvetlen kapcsolat során is megfertőződhet, például ellés levezetése vagy boncolás során.

Milyen közegészségügyi kockázat kötődik a betegséghez?

A liszteriózis zoonózis. A fogékony felnőttben a lappangási idő 3–70 nap, a medián lappangási időszakot pedig 3 hétre becsülik. A liszteriózis általában csak várandós nőknél, újszülötteknél, időseknél és immunzavarban szenvedőknél jelent súlyos problémát. Várandós nők tapasztalhatnak enyhe, influenzaszerű tüneteket lázzal, hidegrázással, fejfájással, enyhe szédüléssel vagy gyomor-bél tünetekkel, de a fertőzés tünetmentes is lehet. Ezt néhány nap vagy hét múlva vetélés, halvaszülés, koraszülés vagy az újszülött vérmérgezése követheti. Az újszülött a méhben vagy a szülés során a hüvelyben összeszedett baktériumok miatt fertőződik meg. Az ilyen csecsemőben vérmérgezés, szórványos granulomatózis, légzőszervi betegség vagy agyhártyagyulladás alakulhat ki; előfordul, hogy a tünetek jelen vannak már a születéskor is, vagy csak néhány nappal vagy héttel később alakulnak ki. Idősebb, immunzavarban szenvedő vagy legyengült személyeknél az L. monocytogenes agyhártyagyulladást, agyvelő- és agyhártyagyulladást vagy ritkábban vérmérgezést okozhat.

Melyek a betegség klinikai tünetei?

Béltraktusában számtalan házi és vadon élő emlős, madár, hal és rákféle hordozza tünetmentesen az L. monocytogenest. Klinikai betegség leggyakrabban kérődzőknél figyelhető meg. Az agyvelőgyulladás lappangási ideje a kérődzőknél általában 10 naptól 3 hétig terjed. Vérmérgezés és vetélés akár már egy nap után is bekövetkezhet. A Listeria a juhnál, szarvasmarhánál és kecskénél agyvelőgyulladást, vetélést és vérmérgezést okozhat.

Hogyan diagnosztizálják a betegséget?

A liszteriózis az L. moncytogenes vetélést követő izolálásával diagnosztizálható a placentából, a magzatból vagy méhváladékból. Vérmérgezésben szenvedő állatnál a vérből, agyvelőgyulladásos állatnál pedig az agy-gerincvelői folyadékból is a kitenyészthető. Vérmérgezéses állat boncolásánál a májból, a veséből és a lépből, agyvelőgyulladásos állatnál pedig a nyúltagyi hídból és a nyúltagyból lehet kitenyészteni. Az L. monocytogenest izolálták már fertőzött állat orrváladékából, vizeletéből, ürülékéből és tejéből is, azonban klinikailag normális állatok ürülékében és tejében is jelen van.

Az L. monocytogenes azonosítható számos a kereskedelemben kapható gyorsmeghatározó módszerrel is, amelyek biokémiai teszteken és enzimreakciókon alapulnak. Kimutatható ezenkívül ELISA-teszttel (enzimhez kötött immunoszorbens vizsgálat), immunfluoreszcenciával, immunkromatográfiával, immunmágneses szeparációval és polimeráz-láncreakciós (PCR) technikákkal. Szerológiát nem használnak rutinszerűen a diagnózishoz. Számos egészséges állatnak magas a Listeria titer-értéke, így keresztreakcióra kerülhet sor enterococcusokkal, Staphylococcus aureus-szal és más organizmusokkal.

Mit lehet tenni a betegség megelőzése és az ellene való védekezés érdekében?

A liszteriózis több antibiotikummal is kezelhető. Az agyvelőgyulladásban szenvedő állatnak nagy dózisokra és korai kezelésre van szüksége, bár a súlyos neurológiai tüneteket mutató állatok általában a kezelés ellenére is elpusztulnak. Szükség lehet ezenkívül kiegészítő, támogató kezelésre is. A liszteriózis kockázata csökkenthető, ha a kérődzők jó minőségű, alacsony pH-értékű silótakarmányt kapnak. A liszteriózis ellen nincs vakcina. A betegség az ember esetében jó élelmiszerhigiéniai gyakorlatokkal nagyrészt megelőzhető.