Állatok + Emberek = Egy egészség

Mi az a Lyme-kór?

A Lyme-kór a Spirochaetaceae családjába tartozó négy egymáshoz szorosan kapcsolódó spirochaeta fertőzésének eredménye lehet: Borrelia burgdorferi sensu stricto, B. garinii, B. afzelii, és B. japonica.

Hol található meg a betegség?

Előfordul Európában, Ausztráliában, Kínában, Japánban, Oroszországban, az USA egyes részein és Kanadában. A Lyme-kór vektorai, a kullancsok (Ixodes) általában ott fordulnak elő a mérsékelt égövben, ahol talajszinten magas a relatív páratartalom.

Hogyan terjed a betegség?

A B. burgdorferit az Ixodes nemzetségbe tartozó háromgazdás kullancsok terjesztik. A betegség előfordulása szezonális, és függ a vektor életciklusától. Az átadásban más rovar, például légy, szúnyog és bolha is részt vehet. A háziállat és az ember a fertőzött kullancs csípésével fertőződik meg. A fertőzés valószínűleg nem alakul ki a kullancscsípés első 24 órájában.

Milyen közegészségügyi kockázat kötődik a betegséghez?

Bár a kullancs fejlődésének bármely szakaszában képes továbbadni a betegséget, az ember általában a nimfától fertőződik meg, amely rendkívül kicsi, és így nehéz észrevenni. A lárva táplálkozás előtt ritkán hordoz B. burgdorferit, a kifejlett kullancsot pedig valószínűleg észreveszik és néhány órán belül eltávolítják.

Az emberen tünetmentes és tüneteket produkáló fertőzés egyaránt megfigyelhető. Az emberen az első tünet a bőrön a csípés körül kialakuló jellegzetes folt, amelyet erythema migransnak vagy vándorló bőrpírnak hívnak: ez egy egyre szélesedő, és lassan terjedő „céltáblaszerű” folt (macula vagy papula), közepén egy vörös kiütéssel. A bőrtünethez rossz közérzet, fáradtság, láz, fejfájás, nyakmerevség, izom- és ízületi fájdalom vagy a nyirokcsomók megduzzadása járulhat. Más területeken másodlagos bőrtünetek is megjelenhetnek.

A második szakaszban – néhány héttel vagy hónappal később – bizonyos pácienseknél más szerveken is jelentkeznek panaszok. A legáltalánosabb jel egy vagy több ízület szakaszos fájdalma, esetleg megduzzadása; leggyakrabban a nagy, teherviselő ízületek – például a térdízület – érintettek. Ez a gyulladás krónikussá is válhat, és éveken át visszatérhet. Kevésbé elterjedt az agyvelő- és agyhártyagyulladás, valamint az ideggyulladás, többek között az agyideg-gyulladás és az ideggyökgyulladás.

Hónapokkal vagy évekkel később egyes páciensek egy harmadik, krónikus szakaszba lépnek, amely során többek között acrodermatitis chronica atrophicans, neurológiai rendellenesség vagy krónikus ízületi gyulladás léphet fel.

A súlyos, fogyatékossággal járó betegség ritka, de előfordul.

Melyek a betegség klinikai tünetei?

A természetes fertőzés lappangási ideje az állatokban ismeretlen. Lyme-kórt figyeltek már meg kutyán, lovon, szarvasmarhán, macskán és nyúlon. Számos fertőzés tünetmentesnek látszik. A kutyán megfigyelhető fő tünetek: sántaság és ízületi gyulladás elsősorban a csukló- és a bokaízületeknél. Ezekkel párhuzamosan megfigyelhető láz, étvágytalanság, fáradtság vagy nyirokcsomóduzzanat elsősorban a lapocka előtti (prescapularis) és a térdhajlási nyirokcsomóknál. Az emberen látható klasszikus bőrtünet, az erythema migrans kutyán nem fordul elő. Az endemikus térségekben az alhason vagy más viszonylag szőrtelen területeken megfigyelhető bőrtünet Lyme-kórra utalhat. A macskák esetében a felmérések során 5–36%-uk ugyan szeropozitívnak bizonyul, ám természetesen előforduló betegségről nincs tudomásunk. A B. burgdorferinek tulajdonítható, lovon megfigyelhető leghétköznapibb tünetek az alacsony láz, több végtag merevsége vagy sántasága, hyperaesthesia (túlérzékenység), az izmok nyomásérzékenysége, viselkedésbeli változások és ritkán megduzzadt ízületek. A szarvasmarha esetében a vérsavóban vagy az ízületi folyadékban a B. burgdorferi magas titerértéke ízületi gyulladáshoz és sántasághoz kapcsolódik. A szarvasmarha viszonylag ellenállónak tűnik a kísérleti fertőzéssel szemben.

Hogyan diagnosztizálják a betegséget?

A Lyme-kór diagnózisának alapja általában a klinikai tünetek, a járványtan, más betegségek kizárása, a laboratóriumi adatok és az antibiotikumokra adott reakciók. A véralkotók száma, a vérkép, az autoimmun panelvizsgálatok és a röntgenfelvételek általában mind normálisak, kivéve az érintett rendszer(ek)hez tartozó eredményeket. A klinikai diagnózis kiegészítéseként a szerológia is hasznos. A szerológiai diagnózist bonyolítja a hosszú lappangási időszak, a tünetmentes fertőzések jelenléte, a más spirochaetákkal fellépő keresztreakciók és a titerértékek hónapokig vagy évekig történő megmaradása. A B. burgdorferi izolálása ugyan lehetséges, ám bonyolult lehet. Az organizmus ízületekből, az ízületek körüli szövetből, az agy-gerincvelői folyadékból, nyirokcsomókból vagy a bőrből izolálható.

Mit lehet tenni a betegség megelőzése és az ellene való védekezés érdekében?

Az ízületi betegségben szenvedő kutyáknál a penicillines vagy tetraciklines kezelés általában gyors klinikai reakciót eredményez, jelentős számú állatnál azonban nem teljes vagy csak átmeneti a javulás. Szükség lehet az érintett szervrendszerre irányuló tüneti kezelésre is.

A kullancscsípés megelőzésére használható atkaölő szer. Gyakran kell ellenőrizni, hogy az állaton nem tapad-e meg kullancs és amennyiben igen, a lehető leghamarabb el kell távolítani azt. Kutyák esetében rendelkezésre áll mind egy inaktivált, teljessejt bakterin, mind pedig egy felszíni fehérjék elleni rekombináns Osp A vakcina. A vadon élő rágcsáló rezervoárokban élő kullancspopuláció csökkentésére permethrinnel kezelt pamutgolyókat használnak, mert az egér fészeképítéshez felhasználja a pamutot. Kísérleteznek ezenkívül rágcsálóknak készült, fipronilt tartalmazó csalétekdobozokkal, illetve amitrázzal impregnált póznákkal szarvasok számára.